Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A CSERNOBILI ATOMKATASZTRÓFA!

2010.05.06
Kép Kép  

A Csernobili atomkatasztrófa  1986.április 26-án szombaton hajnali 1:23:58-kor történt  az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben. Ez az eset volt a történelem egyik legsúlyosabb katasztrófája. A védőépületek hiánya miatt, radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére,valamint Európa más részeire és az Egyesült  Államok keleti részére. A mai Ukrajna területén hatalmas területek szennyeződtek,kb:200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb:60%-a Fehéroroszországban hullott le. A baleset hatására megkérdőjeleződött a Szovjet atomenergiaipar biztonságossága,ami hosszú évekre lelassította a fejlődését, a Szovjet kormánynak pedig le kellett állnia a titkolózással. Ukrajna,Fehéroroszország és Oroszország a mai napig érzi a katasztrófa hatását,ami hatalmas költségeket jelent a szennyezett területek tisztítása,valamint az áldozatok egészségügyi ellátása. Nehéz megítélni,pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa,mert sokan csak később haltak meg a sugárzás okozta szövődményekben például:rákban,és vannak, akik még ma is élnek. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván:47 munkást és 9 gyermeket,akik pajzsmirigyrákban hunytak el,valamint úgy becsüli,hogy kb:4000 ember fog még az elkövetkező években meghalni,ezzel kapcsolatos betegségekben. Az európai lakosság közel 100 millió fő 20%-a statisztikailag rákban hal meg. Nem elhanyagolható hogy Európában tapasztalható abortuszok számának növekedése,mely a balesetet követő hetekben közel 40 000 többlet művi vetélést jelentett. Ezek a meg nem született gyermekek a robbanás áldozatai,az akkoriban születettek között rengeteg mutációval,és születési rendellenességgel  született gyermek volt.

A katasztrófa.

1986 április 26-án hajnali 1:23:58 perckor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora óriási gőzrobbanás következtében kigyulladt,és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris robbanás.

OKAI:  A baleset okáról két,egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első,amely 1986 augusztusában jelent meg,egyértelműen az erőmű üzemeltetőit tette felelőssé. A Második, 1991-ben megjelent elmélet szerint az RBMK reaktor tervezési hibájából következett be a katasztrófa,pontosabban a szabályzórudak miatt. Mindkét elméletet támogatják különböző csoportok,köztük a reaktor tervezői,az üzemeltetők és a kormány. Egyes független szakértők szerint egyik elmélet sem állja meg a helyét teljes egészében.Egy másik fontos tényező,ami hozzájárult a katasztrófához,az volt hogy az üzemeltetőket nem értesítették a reaktor egyes hibáiról. Egyikük, Anatolij  Sztyepanovics  Gyatlov  állítása szerint a tervezők tudták,hogy a reaktor bizonyos körülmények között veszélyes,de szándékosan eltitkolták ezt a hibát. Ehhez nagymértékben hozzájárult még hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt,akik nem az   RBMK  típusú  reaktorokhoz képeztek ki. Az igazgatónak,  V.P. Brjuhanovnak  szénfűtésű erőművekhez volt képesítése,és tapasztalata. Főmérnöke,  Nyikolaj Fomin  szintén a hagyományos erőművekhez értett,  Anatolij Gyatlov pedig,a 3.és 4.reaktorok területén rendelkezett tapasztalattal, pontosabban a VVER  reaktorok kissebb változataival,melyeket a Szovjetunió  atomtengeralattjáróihoz terveztek. 

 

 

AZ ERŐMŰ ÉS ANNAK FELÉPÍTÉSE:

  A  csernobili atomerőmű az ukrajnai Pripjaty városa mellett áll,18 kilométerre Csernobil várostól,16 kilométerre Ukrajna és Fehéroroszország határától,Kijevtől 110 km-re északra. Az erőmű négy reaktorból állt,mindegyik 1 GVV teljesítményű,és a négy reaktor együtt Ukrajna villamosenergia termelésének 10%-át adta a baleset idején. Az erőmű építése az 1970-es években kezdődött,az 1. reaktort 1977-ben adták át, a három következőt 1978-ban, 1981-ben és 1983-ban. Két további,azonos teljesítményű reaktor állt még építés alatt a katasztrófa idején.  A reaktorok típusa  RBMK-1000 -volt.

 


 

 

 

 

 

 

 A KATASZTRÓFA ÉS ANNAK PONTOS RÉSZLETEI!

A reaktorban igen magas volt a pozitív üregtényező. Ez azt jelenti,hogy ha a reaktor hűtővizében gőzbuborékok keletkeznek, a láncreakció felgyorsul,és ha nem avatkoznak közbe,szabályozhatatlanná válik. De ami még rosszabb,alacsony teljesítménynél ezt nem ellensúlyozták más tényezők,ami a reaktort instabillá és igen veszélyessé tette. Hogy a reaktor alacsony teljesítmény mellett veszélyesebb,ellentmondott a logikus következtetéseknek és az üzemeltetők nem tudtak róla. Még fontosabb hiba volt a szabályzórudak tervezési hibája. Az atomreaktorban a szabályzórudakat azért teszik a reaktorba, hogy lassítsa a reakciót. ( Bórkarbidból készült ) Az első pár pillanatban,amikor a szabályzórudakat a reaktorba illesztették, nem a neutronelnyelő vízzel töltött rész került be,hanem a grafitvég. A grafit neutronmoderátor, ami nem lassítja a reakciót, hanem segíti. A szabályzórudak aktiválásánál tehát az első pár másodpercben a rudak növelték a reaktor sebességét, nem pedig lassították. Erre a kezelőszemélyzet nem számított és nem is tudhatott róla. A kezelőszemélyzet nem pontosan úgy hajtott végre mindent,ahogy azt kellett volna,részben azért,mert nem ismerték a reaktor tervezési hibáit. Több egyéb szabálytalanság is nagymértékben hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez, többek közt az, hogy a biztonsági személyzet és az üzemeltetők nem kommunikáltak egymással eléggé. Az üzemeltetők a reaktor biztonsági rendszerei közül többet is kikapcsoltak, amit szigorúan tilos lett volna megtenni, kivéve ha magában a biztonsági rendszerben van valami hiba. A kormány 1986 augusztusában kiadott jegyzőkönyve szerint az üzemeltetők legalább  204 szabályzórudat eltávolítottak a reaktorból, így csak 7 maradt benne. ( összesen 211 volt ebben a fajta reaktorban ) . A reaktor technikai útmutatói szigorúan tiltják, hogy 15-nél kevesebb szabályzórúddal működtessék az  RBMK-1000  Reaktort.  1986. április 25-én a 4.reaktort ideje volt leállítani a rendszeres karbantartási munkálatok céljából. Úgy döntöttek, kihasználják a lehetőséget arra, hogy teszteljék, a reaktor turbinagenerátora képes-e arra,hogy a külső forrásból származó áram hiánya esetén elég elektromosságot termeljen a biztonsági rendszerek ( különösen a hűtőszivattyúk ) működtetéséhez. A csernobilihez hasonló reaktoroknak egy pár dieselgenerátoruk van ilyen esetekre,de ezek nem lépnek működésbe azonnal-a reaktort tehát arra akarták használni, hogy pörgesse fel a turbinát,ami ezután autómatikusan leválik a reaktorról,és saját inerciája miatt forog tovább. A teszt célja az lett volna, hogy megtudják, a turbinák képesek-e működtetni a szivattyút, még beindulnak a generátorok. Magát a tesztet korábban már egy másik reaktoron sikerrel végrehajtották. ( A biztonsági rendszerek kikapcsolása nélkül ), és az eredmény negatív lett ( a turbinák nem voltak képesek működtetni a szivattyúkat ),de azóta történtek kisebb fejlesztések a turbinákon,és emiatt szükségét érezték egy újabb teszt elvégzésének. 1986. április 25-én,pénteken hajnalban 1:00 órakor megkezdték a 3,2 gigawatt hőteljesítmény csökkentését. 13: órára a teljesítmény 1,6 GVV-ra csökkent,ekkor a reaktorról lekapcsolták az egyik turbinát. 14:00 órakor a villamos elosztóközpont értesítette a csernobili Lenin Atomerőművet, hogy a közelgő hétvége ellenére a vártnál nagyobb a fogyasztók energiaigénye. Ezért a teljesítmény további csökkentését megszakították.  23:10-kor közölte a  Központ, hogy végre lecsökkent a fogyasztók energiafelhasználása, a 4-es blokk lekapcsolható a hálózatról. Így a késedelemtől elfáradt újítók  végre hozzákezdhettek a biztonságfokozónak szánt ötletük megvalósításának. A fiatal villamosmérnökök elsősorban a szivattyúk villamos energiaellátására ügyeltek. Nem vették figyelembe a John  Archibald VVheeler  és Wigner Jenő által már az  1940-es években  Hanfordban felismert veszélyt:  az alacsony teljesítményű reaktorüzemeltetés során bekövetkező xenon-mérgezés instabillá teszi a reaktort. Így érkezett el a szombati nap,április 26.-a az ortodox naptár szerint nagyszombat. Húsvétra a szakértők is, a döntés hozók is a hétvégi házaikba utaztak. ( A legtöbb üzemzavar hétvégi hajnalokon szokott bekövetkezni.)  Bár a teljesítménycsökkenés mértéke csaknem elérte azt a kritikus szintet, amit a biztonsági előírások már tiltanak, az üzemeltetők annak ellenére folytatták a kísérletet, és úgy döntöttek, mindössze  200 MVV-ra emelik a teljesítményt. A csernobili négyes reaktorban a felszaporodott reaktorméreg miatt 1:05-kor a szabályzat szerint megengedettnél jóval nagyobb mértékben kiemelték a legtöbb szabályzórudat. A kísérlet részeként április 26.-án hajnali 1:05-kor a vízpumpákat bekapcsolták: az általuk okozott vízmennyiség szintén túllépte a biztonsági előírásokban meghatározott mennyiséget. A vízmennyiség 1:19-kor még tovább növekedett,és mivel a víz elnyeli a neutronokat, még további szabályzórudakat kellett kivenni. 1:23:04-kor a kísérlet kezdetét vette. Az ellenőrzőpanelen semmi nem jelezte a reaktor instabil állapotát,és valószínű, hogy az üzemeltetők közül senki nem volt tudatában a veszélynek. A vízpumpákat ellátó áramforrást elzárták, és ahogy a turbinagenerátor vette át a működtetésüket,a vízmennyiség csökkent. A turbina lekapcsolódott a reaktorról,amiben drasztikusan nőni kezdett a gőz mennyiség. Ahogy a hűtőfolyadék kezdett felforrósodni, gőzbuborékok keletkeztek a hűtőcsövekben.A csernobili  RBMK reaktornak magas a pozitív üregtényezője,ami azt jelenti,hogy a víz neutronelnyelő hatása nélkül a reaktor ereje gyorsan nő,működése egyre veszélyesebbé válik. 1:23:40-kor az üzemeltetők megnyomták az  AZ-5 ( vészhelyzet elleni védelem 5 )  gombot,ami elindította az összes szabályzórúd visszaillesztését ( scram ) . Nem tudni,hogy ezt azért tették,mert már észlelték a vészhelyzetet,vagy csak azért,mert befejezték a kísérletet, és le akarták állítani a reaktort a karbantartás megkezdéséhez. Rendszerint úgy tartják, a váratlan teljesítménynövekedés miatt nyomták meg a gombot. Mivel a szabályzórudak visszaillesztése sokáig tartott ( 18-20 másodpercig ),a rudak üreges végei és a hűtővíz ideiglenes eltávolítása miatt a scram növelni kezdte a reakció mértékét. A túlzott energiakibocsátás a szabályzórudak eldeformálódását eredményezte. A rudak megakadtak, mikor alig egyharmaduk volt beillesztve,és nem voltak képesek leállítani a reakciót. 1:23:47-re a reaktor teljesítménye 30 GW-ra ugrott,a normális teljesítmény tízszeresére. Az üzemanyagrudak olvadni kezdtek,és a gőz nyomása egyre nőtt. Ez gőzrobbanást eredményezett,ami megsemmisítette a reaktor fedelét,összezúzta a hűtőcsöveket és lyukat robbantott a tetőbe. A reaktort nagy mérete és a költségek miatt, nem látták el teljes védőburkolattal,emiatt radioaktív szennyezés a légkörbe került. Miután a tető egy része lerepült, az oxigén beáramlása, valamint a reaktor igen magas hőmérséklete miatt grafittűz tört ki,ami nagyban hozzájárult a radioaktív anyagok terjedéséhez és a környező területek szennyezéséhez.  Azt azonban nem teljesen tudni,pontosan milyen sorrendben történtek az események 1:22:30-után,mert az állomás feljegyzései nem állnak összhangban a szemtanúk beszámolóival. Fentebb a legtöbbek által elfogadhatónak tartott eseménysor áll, miszerint az első robbanás 1:23:47 körül történt, hét másodperccel a scram elrendelése után.  A helyzetet bonyolítja, hogy a scram gombot egynél többször nyomták meg, és az aki megnyomta, két héttel később meghalt sugárbetegség következtében.  

 

 

 

KÖZVETLENÜL A ROBBANÁS UTÁN.

A 4-es reaktorépület összes dózismérője maximum 1 milliröntgen/másodperc sugárzást tudott mérni. A fennmaradó kettő 1000 R/s-t is tudott, de az egyikhez való hozzáférést a robbanás elzárta,a másik pedig elromlott, amikor bekapcsolták. Így a reaktort üzemeltetők csak abban lehettek biztosak, hogy a sugárzás szintje a reaktor területének nagy részén 4 R/h fölött van ( valójában egyes helyeken 20 000 R/h fölött volt, a halálos dózis : 500 röntgen körül van 5 óra alatt.)  Emiatt a személyzet vezetője, Alexander Akimov azt gondolta, hogy a reaktor sértetlen maradt. Nem vették figyelembe, hogy grafitdarabok és üzemanyag található mindenfelé a földön. Mikor hajnali 4:30-kor egy újabb dóziserővel mérték a sugárzást, ennek eredményeit sem vették figyelembe, mert úgy gondolták, nem működik jól. Akimov a személyzettel reggelig a reaktor épületében maradt, és megpróbáltak vizet szivattyúzni a reaktorba. Egyikük sem viselt védőöltözéket. Legtöbbjük, köztük  Akimov is, a balesetet követő három héten belül elhunytak. Nem sokkal a katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre eloltani a tüzeket. Egyiküket sem értesítették arról, milyen veszélyesen radioaktív a füst és a törmelék. Hajnali 5 órára eloltották a tüzeket, közben több tűzoltót is igen magas sugárzás ért. A bizottság, akiket a kormány küldött a katasztrófa kivizsgálására, április 26.-án este ért Csernobilba. Addigra már ketten meghaltak és ötvenketten kórházba  kerültek. Április 26.-a éjjelén,több mint 24-órával a katasztrófa után a küldöttség meggyőződött a sugárzás igen magas mértékéről, és elrendelték a reaktor elpusztítását, és a közeli Pripjaty város teljes kiürítését. Hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek. 3 hónappal a baleset után megengedték a lakosoknak, hogy megmaradt tulajdonuk szállítható részéért visszatérjenek, de addigra már a város nagy részét kifosztották. A szovjet állam kb: tízezer rubeles kártérítést fizetett, és lakást adott.  Tanúk beszámolói alapján az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában,és úgy érezte, mintha tűvel szurkálnák az arcát. A  Csernobilhoz rendelt likvidátor egységek minden időben dolgoztak, sugártalanítottak és minden állatot kilőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást. A szarkofág építése előtt, a tetőn lévő sugárzó hulladékot eltávolító robotok tönkrementek a sugárzástól. A "biorobotok"-nak nevezett katonák pár percig dolgozhattak csak, mert ezeknek a sugárzó grafitdaraboknak az ereje 1000+ röntgen volt. ( egy évi terhelés 2 röntgen )  Csernobil ma is kísért, még ha sokan nem is akarják elismerni, ott van a mindennapjainkban, a hétköznapjainkban.     

                                          A SZERKESZTŐ: BALÁZS  ZOLTÁN.

 

VÁROM ÉSZREVÉTELED HOZZÁSZÓLÁSOD.



 

 funscrape.com

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Balázs Zoltán

Salgótarján

SZAVAZZ!
Milyen legyen az oldal?

Szerkesztőség :

06 30/559-7055

parduc1@windowslive.com

INFORMÁCIÓ


PONTOS IDŐ


SZÁMLÁLÓ

Üdvözöllek látogató! Te már jártál itt alkalommal.

ÜZENŐFAL

Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat! Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add fel... kapaszkodj bele a hálóba... s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne engedd őket elszökni!


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    


Statisztika

Online: 1
Összes: 77203
Hónap: 714
Nap: 28